Bemutatkozás

Szép képek,Szép gondolatok.Saját szerkesztésű képeimet szeretném megosztani,bemutatni.
Ezen kívül szép verseket,idézeteket is helyeztem el az oldalamon.Remélem elnyeri tetszésedet,és szívesen böngészed oldalamat.Az oldalsávban találhatóak a tartalmi feltöltések,menüpontok.(A szerkesztő)

LEGYEN SZÉP NAPOD!


Beautiful pictures, beautiful thoughts. My edited my pictures I want to share and present.
In addition, beautiful poetry, quotes are placed on my site. I hope you won your choice, and would like to browse my site. Can be found in the sidebar content uploads, menu items. (Editor)

Have a nice day!


2010. január 30., szombat

Versek Idézetek1


Akit szeretsz..

Akit szeretsz, ajándékként fogadd az Úr kezéből,
és légy hálás e kincsért!
Nem a Te érdemed, hogy tiszta, szép, eszes,
érette Isten áldott nevét dicsérd!

 Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
becézgesd szép mívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
legyen virággal díszítve az asztal!

 Akit szeretsz, szeresd imádkozón,
hordozd erőtlenségeit szelíden!
Állj érte naponként az Úr előtt,
kegyelméből javadra fordul minden!

 Akit szeretsz, szeresd örvendezőn,
ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
vidám énekszó lengje át a házad!

 Akit szeretsz, szeresd hűségesen,
cserben ne hagyd soha! Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
kinek az Ige szent fénye világit !

Édes Álom...

Volt egy szép álmom,
Két karodba zártál, még ma is látom.
Láttam két szemed s mosolyod,
S éreztem finom illatod.

Oly édes álom,
Vágyom, hogy valóra váljon...
Édes álom kedvesem,
De fájt, hogy félbeszakadt, mikor felébredtem.

Két karodban oly meseszép volt,
Féltőn öleltük egymást s ránk mosolygott a hold.
Mintha Ő is örült volna, hogy boldogok vagyunk,
S, hogy soha nem válik ketté az utunk.

Édes álom,
Még ma is látom.
Velem voltál,
S két karodba zártál.

Oly boldog voltam akkor kedvesem,
Oly nyugodtan s boldogan zakatolt a szívem.
De felvirradt a nap s az álom megszakadt,
S így nekem csak egy édes álom maradt.

Pedig szeretlek azt tudnod kell,
Szeretlek, de nem érlek el.
Lehet, csak álom maradsz nekem kedvesem,
mely emlékeimben feldereng s olykor öröm tölt el,
Szép és édes álom, mit nem feledek el.

Vajon...


Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni.

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Tündér-szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!

Akarlak,szeretlek..


Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szíved csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell -
két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!
hasító villám szívemen át,
feszül és tágul Ma úgy látszik késik a hajnal,
Te csak alszol akár egy angyal,
legyen az álmod, legyen az álmod mély...

Ébredned még nem kell,
lehet hogy sose lesz reggel,
olyan banális és végtelen az éj...

Ide idegenként jöttem,
s bár történt valami közben,
idegenként tűnök újra el...

Lehet hogy álmodtál csak engem,
te is álomként élsz bennem,
csak aludj kicsim, a nap se kelt még fel...

De ha találkozunk és megismersz,
Kérlek ne szólj!Csak Nézz rám,
S, szemeddel üzenj némán.....
Mint ahogy én.. az egész világ,
szűk abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
együtt - vagy halál és pusztulás
szerelem - szerelem, fényvarázs.

Késik a hajnal...

Ma úgy látszik késik a hajnal,
Te csak alszol akár egy angyal,
legyen az álmod, legyen az álmod mély...

Ébredned még nem kell,
lehet hogy sose lesz reggel,
olyan banális és végtelen az éj...

Ide idegenként jöttem,
s bár történt valami közben,
idegenként tűnök újra el...

Lehet hogy álmodtál csak engem,
te is álomként élsz bennem,
csak aludj kicsim, a nap se kelt még fel...

De ha találkozunk és megismersz,
Kérlek ne szólj!Csak Nézz rám,
S, szemeddel üzenj némán.....
Mint ahogy én..

Mosoly az arcodon...

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.

Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.

Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.

Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.

Sorsom...

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.

Hiányzol...

Álmomban itt voltál Velem
Éreztem, hogy fogod kezem
Rám mosolygott édes arcod
Feledtük egymásért a harcot

 Csata, mit egymásért vívunk
Amit, mi szerelemnek hívunk
Ki nem érezte még eme hiányt
Az folytonos fájdalmában kiált

Én már túl vagyok mindenen
Amire vágyom, az a szerelem
Hogy, itt legyél Velem édesem
Ahogy, éjjel álmomban Velem

 Szeretném, ha mindez igaz lenne
Hogy, értünk az élet csodát tenne
Hogy, vágyunk csodás vonzódása
Ne legyen fájdalmainknak kiáltása

 Mert a hiány, mit egymásért érzünk
Seb, mitől kicsi szívünkből vérzünk
Mégis, pótolja az elhullott cseppeket
A szívünk, mely belül annyira szeret!

Szeretlek akkor is...

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.
Mikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.
Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem,
és azt a filmet nézem, ami az életünk...
Kimondott és kimondatlan mondatok.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt...
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.
Ha néha előbúj rejtekéből a magány,
a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély,
mert akkor húsodba marnám a jelet,
mely üzenet hordoz: még minden lehet.
Szeress, mert adni kell, hogy kapj.
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen!
Légy költő és légy színész!
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,
játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!
S játssz nekem is boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,
szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat,
szeress kicsit jobban!
Szőkén és feketén szeretlek,mint a villám szeret a fülledt nyárban,
mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.
Szeretlek akkor is mikor alszol...
Szeretlek, félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...
Szeretlek... Szeretlek...

Fenn a csillagok...

Fenn a csillagok,szépek és nagyok
De szemednél szebben egyik se ragyog;
Megtanultam szeretni,a gyönyörűt,a szépet
Ezért nem tudlak,elfeledni téged.
Mint sötét éjszakában,a holdnak sárga fénye
Úgy ragyogsz te is,szívem rejtekébe;
Gyönyörű tested,mindig magam előtt látom
Ó egy csókodra,milyen nagyon vágyom!

Hisz piros ajkaidnak,biztos mézédes az íze
Ezért szomjazom rá,mint melegben a vízre;
Őrjítő illatod átjárja testemet
Szerelmes szívedért,eladnám lelkemet.
Szemeim fényében,a remény tüze táncol
Szépséged s alakod mi szívemhez láncol;
A fény vagy te nekem a sötét éjszakában
A szép s a jó,egy fájdalmas magányban!

Egy csodás fényes csillag,odafenn az égen
Ha nem csókolsz meg,úgy érzem végem;
Hisz minden gondolatom,csak te hozzád szárnyal
Nem birok már tovább,e lázas kínzó vággyal.
Szeretném ajkadat tüzesen csókolni
Szeretnék szívedbe,mélyen belopódzni;
Szeretném tested melegét érezni
Szeretnék veled,kettesben vétkezni!

Mert minden egyes nappal,az éjszakát várom
Hisz ilyenkor te vagy,a legkedvesebb álmom;
Gondoltam már rólad,vadakat és szépet
De tőled mégis csak egy dolgot kérek:
-Olvasd ezt a verset,nagy-nagy szeretettel,
S e szerelmes csillagot,soha ne feled el!

Ábránd...

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.

Mert mi az élet? Percek rohanása;
Fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.

Illatos szirmok, zöldellő levélkék!...
A vihar szárnyán mindez elrepül,
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:
Ott áll a kert siváran, egyedül.

Én sem számítok semmi kegyelemre,
Én felettem is végigzúg a szél,
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél.

Én készen állok minden fájdalomra,
Nem hall ajkamról senki sem panaszt,
De most szívemnek még egy vágya volna.
S ha jó az Isten, meghallgatja azt:

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájuk elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;

Tépjék szirmait egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen

Nem adom fel...

Vannak szép álmaim,
nagy elszánásaim,
kijelöltem magamnak az irányt,
és nem adom föl, bárki bánt.

Az irány nem véletlenszerű,
de nem is kell hozzá iránytű,
az iránytű én vagyok, magam,
és nem adom föl se az irányt, se önmagam.

Érzem belül, hogy mi a jó,
tudom, hogy melyik lépésem biztató,
visszajelzéseket is kapok,
és nem adom föl, míg célomhoz el nem jutok.

Életem bár mint egy röpke pillanat,
esélyt ad annak, amiért megszülettem,
hogy mennél több szívbe szeretet-magot ültessek,
és nem adom föl, míg nem hallom,
hogy a magvak kifakadnak.