2010. január 30., szombat

Versek Idézetek2

Mesélj...

Tedd két kezem tenyeredbe...
Én közben becsukom szemem,
Úgy hallgatom, ahogy mesélsz,
A holnapról nekem.
Mondj csodát és varázslatot,
Regélj igaznak hitt mondatot,
Csak a valót ne mondd!
Most a tiéd vagyok,
Engedd, hogy álmodjak veled,
Higgyem, ez az életem,
Mesélj, ne vedd el hitem!
Hazudj igaz mesét nekem,
S míg csukva van szemem,
Kezedben érzem a kezem,
Könnyű leszek, és él a remény,
Vágyam tiéd, s miénk a fény,
Életem az álmom, a tiszta lét,
Szerelmem izzik, mint alkonyég
.♥♥♥♥♥
Érzem,hogy illan az élet...

 Lásd, nagyon is érzem, hogy illan az élet,
Búcsúzni készülök. Napjaim oly futók.
Mily hamar itt van az utolsó ének!
Mily hamar itt van utolszor a csók!

Még váró és félő remegésem
Erővel csügg ifjú ajakadon!
- Te adod az utolsó csókot nékem,
És utolsó rózsámat neked adom.

A csodakelyhet utolszor te nyújtod át,
Ifjúságod borával töltöd poharamat;
Igy köszöntöd reám az élet búcsuját; -
Lement napom utolsó fény-káprázata vagy!

Utolsó csillagom áll most az égen.
- Nézd, lábaid elé borulva kérlek;
Ne vond el szívedet még, üdvösségem!
Te vagy az utolsó boldogság; - érezd!

Hagyd, hogy még egyszer keblemen át
Borzongjon e játék; gyönyör, fájdalom!
Mielőtt meglátom a nagy éjszakát,
És beléhull csillagom.
♥♥♥♥♥
Rólad álmodom...

Rólad álmodom, ha lecsukódik szemem,
azt álmodom, hogy megfogod a kezem.
Szelíden rám nevetsz,
s azt súgod: Örökké szeretsz.

Rólunk álmodtam most is, mikor aludni tértem,
egy álom, melyet nem akarom hogy valamikor is véget érjen.
Ott ültünk a padon ketten,
semmi nem számított, csak az együtt töltött percek.

Rólad álmodom, és most mindjárt végetér,
felébredek és jön az őrült felismerés.
Hogy te másé vagy s enyém nem lehetsz,
olyan kegyetlen néha ez a szerelem.

Rólunk álmodtam, de hamar felébredtem,
most jönnek az őrült, kegyetlen percek.
Amikor látom, hogy te őt öleled át,
és nekem nem adsz esélyt, hogy vigyázhassak rád.

Rólad álmodom, mert csak érted vagyok,
nélküled csak szenvedek, ezt te is tudod.
Rólad álmodom, mert kegyetlenül beléd estem,
de nem tudom mikor jössz rá, hogy én vagyok az a lány,
kit a sors melléd teremtett.

Rólad álmodom, de érzem, csak hiába,
pedig úgy lennék melletted, hogy mindenki meglássa.
Azt, hogy én érted nagyon odavagyok,
és hogy én nélküled hamarosan meghalok!
♥♥♥♥♥
A vágy..

A vágy csupán egy röpke pillanat,
elszáll,elsuhan néhány perc alatt.
Azt az űrt,ami utánad marad,
ne viseld Te soha, egymagad.

Ne suhanj át álmaid felett,
szeress,szeress,hogy szeressenek!
Így találod meg a boldogságodat,
vággyal teli élet utadat!

Rátaláltál?Légy elégedett,
tárd ki a szívedet,s légy elégedett!
Szeress,szeress,hogy szeressenek,
s álmaid,vágyaid el ne tűnjenek!
♥♥♥♥♥
A Szemed...

Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre… Végre.
♥♥♥♥♥
Szomjazom...

Szomjazom. Szám kiszáradt patak medre,
Éltető csókod hiánya hornyolta cserepesre.
Hiába vágyom, hiába a kiserkenő kín,
Oly messze vagy, végtelen messze.
Szomjam hiába hív.

Hívlak. Fagyos széllel száll az üzenet:
Gyere kedves! Végy karodba, hogy megpihenhessek!
Hiába minden, hiába szólongat a vágy,
Oly messze vagy, még a segélykiáltás sem
ér el szívemtől hozzád.

Ölelni akarlak!
Karom indája magába zár.
Csókolnám ajkad,
Mint mezőt a nyári napsugár.

Simogatni akarlak!
Megpihenni, hol lélegzeted eláll.
Kócolnám hajad,
Míg önfeledt játékba belehalna a vágy.

Nézni akarlak!
Szemem szomjazza arcod varázsát.
Fejem kívánja vállad.
Ráhajolva álmom odasimul hozzád.

Felkiáltok. Mindez a képzelet játéka csupán.
Hiába vágyom, hiába a kiserkenő kín,
Oly messze vagy, lehetetlen a találkozás.
Szerelmem szűkölve hiába hív.
♥♥♥♥♥
Talán..

Néhány könnycsepp jelzi még az arcomon,hogy nincs vége,
a szerelem tüze még ott lobog szívünkbe.
Mégis néha fáj a valóság, mert tova tűnik az álom,
nem érem el a kezedet, és szemed sem találom.

Ilyenkor csak nézek magam elé, és azon gondolkodom,
hogy miért kell így lenni, miért száll el az édes álom,
s végül lehunyva szememet rájövök,
hogy érted igazából csak az álmomban küzdök,

hisz itt és most a való világban
nincs esélyem, bár rád találtam.
Kavarog bennem az érzés, mint örvénylő szél,
néha felkap és édes csókot ígér,

de amint ajkam ajkadhoz érne,
ledob, mintha nem létezne.
Aggódom érted és értünk,
hisz mi ketten már annyi mindent átéltünk,

és még annyi mindent szeretnék veled,
de nekem nem marad más csak a képzelet,
Tudom, hogy szeretsz és érzem is,
de néha mégis...

oly annyira bántod a szívemet,
hogy hidd el egyszer ketté reped.
Tudom, hogy nem kellene álmodnom,
de a való világot már nem bírom.

Elvesztettem a reményt hogy egyszer visszakaplak,
hogy  újra szenvedélyesen megcsókollak,
hogy átölellek úgy mint rég,
de te nem akarod, mert a szerelem nem elég.

Talán egyszer megváltozol, talán egyszer átölelsz,
talán az életünk egyszer csupa szenvedély lesz,
talán visszafordulsz még és rám mosolyogsz,
de nekem jut a talán, te pedig imbolyogsz.
♥♥♥♥♥
Béke a lélekkel...

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A leki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.
♥♥♥♥♥