G. Hajnóczy Rózsa Germanus Gyula írói álneve, amely feleségétől származik
1884. november 6. — 1979. november 7.
A mese a szimbólum, amely mögött az igazság rejtőzik.
*
A szerelem legyőzhetetlen erőt ad, az együgyű embernek is ravaszságot sugalmaz. Fondorlatossá teszi az embert.
*
A fájdalom úgy nemesíti a lelket, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle
minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya, mint az öröm.
Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az
életnek örülni. Minden öröm, minden nagy és nemes érzés a fájdalom
méhében született. A fájdalmat nemcsak tűrni kell, hanem hinni isteni
rendeltetésében. A szomorúság és a vidámság a világegyetem két pólusa,
amelyek árnyalatokban folynak egymásra. A természet maga is fenségesen
szomorú és fenségesen tud örülni szépségében.
*
A jóindulattal kevert hazugság jobb, mint a bajt szerző igazság.
*
A szerelem is csak fájdalom és gyötrődés. Ezért szép, ezért magasztos és örök.
*
Az életben egyetlen dolog biztos: a halál. Mégsem hiszünk benne. Nem gondolunk rá. Pedig minket sem fog kímélni.
*
Az álmok nem hazudnak, az álom valóság, és az emlékek örökké élnek.
*
A fájdalom és a szerelem rokon abban, hogy az ember nem tud szabadulni
tőle. Kíséri, mint az árnyék. A szerelmes elárulja magát, hogy mindig
szerelemével foglalkozik. Éppen úgy az, akit keserű bánat üldöz.
*
A gép felszabadította az embert állati sorából, emberi méltóságot adott
neki. A szellem diadala a gép, mert leigázza az anyagot, és mindenkit
egyformán tisztel.
*
A filozófia csak szavakból áll, a felét sem értjük, de a kényelmet nem
a filozófusok találták fel, hanem a materialista technikusok.
*
A női szívet a hiúság, a szenvedély és az ajándék könnyen megejti.
*
A szerelmes nő csak azt a férfit látja, akinek érintése lázba hozza, akinek szavát orgonazúgásos zsolozsmának hallja.
*
Az igaz szerelem, amely nem ismer ént, nem maradhat viszonzatlanul.
Átrepül a téren, keresztül a földön, és eljut a lélek szárnyán az
egyéni lélekhez, mint a villamossugár, amelynek rezgését hordja a
levegő, a víz, a föld.
*
Az emberek boldogsága az álomban ragyog.
*
A csók a buja szerelem csábító ördöge, vad táncot jár vörös talárjában,
amivel ingerli a szemet, furulyahangjával csiklandozza a fület,
illatával bódítja az orrlyukakat, redőivel simogatja a remegő bőrt.
*
A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás.
De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek
adja.
*
A lélek vándorol, s minden újabb megtestesülésében tökéletesebben bontakozik ki.
*
A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek,
meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset
törődnek az emlékek egyre sűrűsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt
öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ.
*
A legszebb percek azok, melyeket szeretetteljes aggódó várakozásban töltöttünk el. Ennek minden részecskéjét féltő gonddal számoljuk meg, mint szívverésünk apró ütemeit, ha lázban ég a testünk. A közömbös órák jeltelenül suhannak tovább. Az élvezet és bírás órái értéktelenek, bármilyen hosszúra nyúljanak is. Álmodjál tovább, és ápold álmaidat, valóra fognak válni!
*
Vajon van-e az emberi szenvedésnek is órája, amikor a szeretet napja felszikkasztja a bánat könnyeit, és a vigasz szele elkergeti a sorscsapások sötét felhőit?
*
A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit.
*
A szerelem és a szabadság nem férnek meg egymás mellett. A szerelem rabszolgaság.
*
Az érett férfi szerelme szebb és mélyebb, mint a fiatal tacskók lángolása. Szenvedni a szerelemtől csak felnőtt férfi tud. Belehalni.
*
Az értés diadalt tud aratni ott, ahol a fegyverek csődöt mondanak.
*
A művész sok formában tudja gondolatait, érzéseit kifejezni. Az igazi művész nem formát alkot, hanem belső énjéből fakasztja művészetét.
*
A szerelem erősebb, mint a forradalom!
*
Az őszinteség, még ha kétkedésben is nyilvánul meg, a legbecsesebb ajándék, amit barátainktól kaphatunk.
*
A japán lányok mosollyal születnek, mosollyal élnek és mosolyogva halnak meg.
*
Bánatot és halált hoz a szerelem hiánya, el sem képzelhető nélküle az élet. A szerelem mámorát élvezni kell, különben nem teljesítené élete feladatát.
*
A szeretet, amely másra árasztja melegét, de maga nem kér belőle, mint ahogy a tisztalelkű szerzetes nem magáért él, nincs a maga számára kívánsága.
*
- Nincsenek szellemek. Aki nem akar, az nem hisz bennük. - A szerelmes ember nem gondolkodik, az hisz. Azt hiszi, vannak felsőbb rangú emberek, jó és gonosz szellemek. Ha az ember nem hinne, talán nem is tudna szerelmes lenni.
*
A délelőtti nap csupa hév, lelkesedés, kíváncsiság, de színtelenül egyforma, tapasztalatlan, mint az ifjú szerelmes. A lenyugvó nap színpompája az érett férfi szerelme. Tele van emlékkel, örömmel, csalódással, fájdalommal, lemondással. Ezért olyan gyönyörű.
*
A bűnnek megvan az a nagy előnye, hogy állandóan foglalkoztatja az embert. Harcol vele, rossznak tartja, hibát talál benne, de nem tud tőle szabadulni. A bűnnel szemben nem tudunk közömbösek maradni. Pedig az lenne előle az egyetlen menekvés. Ellenkezőleg, jobban érdekel, mint az erény, melyet díszes vitrinbe zártunk, s csak a vendégeknek mutogatunk.
*
Hinni kell! Mindegy, hogy miben, hiszen gyarló emberek vagyunk, az igazságot úgysem látjuk. Higgyünk a jóban, a szépségben, s talán minden jóvá és széppé válik, ha őszinte szívvel hiszünk benne.
*
A halál csak egy állomás az örök vándorlásban, röpke pillanat az idő végtelenségében.
*
