Mese az "igaz" szeretetről
- Mi az, hogy igazi? - Kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, Amikor egymás mellett feküdtek a Hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy igazi, az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - Felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz. - Nem fáj az? - Kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj. - Mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. -- De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint Amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik. - Mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soka tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb Azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
