2010. augusztus 30., hétfő

Tanmese felnőtteknek


Tanmese felnőtteknek



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy együgyű gazda. Egész életében tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hátra. Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres magának egy őrzőt, aki megvédi a baromfikat egy titokzatos tolvajtól. Válassz engem. - Mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
Válassz inkább engem - mondta a róka. Az én fülem élesebb, az orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt, - és a kutya felé bökött. - Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, Hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga. Tetszett a gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta, mint a gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a sima beszédű vörös komát a tyúkudvar őrzésére. Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok, csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl. A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát tisztségében, bár mintha a tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte. Történt egy éjjel, hogy a Gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy Tyúk elő tollat tépdesi veszettül, és a nyakát próbálja átharapni. - Mit művelsz?? - Rivallt a gazda a rókára. A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához: - Hazudtam neked. Bizony én fosztogattam az udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyúkjaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig. Direkt csaptam zajt, hogy meghalld, és ki gyere. Sőt, örülök neki, hogy a legtöbb minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy lennie kellett csapnom téged. Amúgy meg a kutya Sokkal több csirkét Lopott volna, és még jobban becsapott volna téged. Én csak meg akartalak Óvni Ettől. Látod, a legtöbb igazat beszélek, úgyhogy sütemények hivatalomba meg, mert Innentől kezdve már Bízhatsz bennem. Ilyen csak a mesében történhet meg?