Bizalom

Bizalom

Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de Amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetét, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:

- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult az emberek és üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:

- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod!

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - Kérdezte George.

Az emberek döbbenten, kissé haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - Kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy Georgedzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt:

- Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George ele?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek, Hanem bízom is benne.

(Ismeretlen szerzőtől)

Gyökössy Endre - Szó nélküli szeretet

Gyökössy Endre - Szó nélküli szeretet

"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról. Ez Tudományosan hangzik, magyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét. Amikor nem mondunk semmit, Hanem két ember együtt van az a városi, a lelki gondozó és lelki gondozottja, egy beteglátogató lelkipásztor és egy beteg ember. Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. , Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani, csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

Nekem nem az egyetemen tanították meg a nonverbális ciononiát, Hanem az újpesti Károlyi kórházban. Amikor egyszer tényleg nagyon az életem peremén voltam, hol lesüllyedtem, hol felemelkedtem, belépett az ajtón valaki a szobámba, az arcát ma is látom, a nevét azóta sem tudom. Nem szólt egy szót sem, pillanatra letérdelt az agyam mellé - mindenféle belém volt szurkálva: infúzió, transzfúzió, amit csak akarok -, megfogta a kezemet, amelyik szabad volt, a homlokát a kezembe tette, éreztem a homloka meleget. Egy idő múlva felállt, valami nagy melegség költözött a szívembe, Azután fölibém hajolt, azt hiszem, megcsókolta a homlokomat és szó nélkül kiment. Míg élek nem felejtem el.

Bizony, énnekem nagyon sokba került, hogy ezt megtanultam. Nem könyvből. A halálom peremén tanultam meg, micsoda Hallatlan sugárzó ereje van az ilyen lelki gondozásnak, Amikor egy szó sem esik. Egyetlen szó sem. Valaki ott van az élet-halál peremén, a másik letérdel mellé, megfogja a kezét, öt percig sugározza a szeretetét, homlokon csókolja, és kimegy. Hiszen mit tudsz tenni valakivel, aki rákos és tudja, hogy te is tudod, hogy ő is tudja - hazudjunk? - Az ajtóban beigazítjuk az arcunkat, hogy mosolyogjunk? Nem. Többet ér a szó nélküli szerető együttlét.

Látjátok, ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, Élet és halál peremén. Amit a Sátán rosszra akart fordítani, azt Isten jóra fordította. Tanultam valamit, amit könyvből nem lehetett volna megtanulni. Azt hiszem, megtanítani sem nagyon, csak felhívni a fiatal generáció figyelmét, hogy bármikor kerülhetnek ők is olyan helyzetbe, Amikor átélik ezt. Legalább hadd tudják, hogy van ilyen. Amikor egy jobb szót sem ejteni, csak éppen a másik mellett lenni, és szavak nélkül szeretni.

Pál apostol, így mondja: Akik az Istent szeretik, minden a javukra van (Róm 8,28). Még egy kórházi ágy van egy Károlyi kórházban. Így ér össze a fény és az árnyék, a szenvedés és a szavak nélküli szolgálat. Nagy iskolákat kell kijárni, de nem mindig az iskola padjaiban. A legnagyobb leckét általában nem könyvből tanulja az ember, Hanem az élet és a halál mezsgyéjén, meg a térdein. "

Mese az "igaz" szeretetről

Mese az "igaz" szeretetről

- Mi az, hogy igazi? - Kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, Amikor egymás mellett feküdtek a Hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy igazi, az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - Felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz. - Nem fáj az? - Kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj. - Mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. -- De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint Amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik. - Mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soka tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb Azok szemében, akik úgyse értenek semmit.

Tanmese felnőtteknek

Tanmese felnőtteknek

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy együgyű gazda. Egész életében tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hátra. Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres magának egy őrzőt, aki megvédi a baromfikat egy titokzatos tolvajtól. Válassz engem. - Mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
Válassz inkább engem - mondta a róka. Az én fülem élesebb, az orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt, - és a kutya felé bökött. - Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, Hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga. Tetszett a gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta, mint a gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a sima beszédű vörös komát a tyúkudvar őrzésére. Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok, csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl. A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát tisztségében, bár mintha a tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte. Történt egy éjjel, hogy a Gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy Tyúk elő tollat tépdesi veszettül, és a nyakát próbálja átharapni. - Mit művelsz?? - Rivallt a gazda a rókára. A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához: - Hazudtam neked. Bizony én fosztogattam az udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyúkjaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig. Direkt csaptam zajt, hogy meghalld, és ki gyere. Sőt, örülök neki, hogy a legtöbb minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy lennie kellett csapnom téged. Amúgy meg a kutya Sokkal több csirkét Lopott volna, és még jobban becsapott volna téged. Én csak meg akartalak Óvni Ettől. Látod, a legtöbb igazat beszélek, úgyhogy sütemények hivatalomba meg, mert Innentől kezdve már Bízhatsz bennem. Ilyen csak a mesében történhet meg?

Seneca:A boldogságról

Seneca:A boldogságról

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön,
aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem
nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni!
De ne hidd, hogy a reményeket s a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s
ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől.
Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban
mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik.
Más vigasságok nem töltik el a  szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki
futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog.
Vagy azt képzeled, hogy bárki képes derűs arccal  ahogy mostani
aranyifjaink mondják  ,,feldobottan” megvetni a halált, ajtót nyitni a
szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket?
Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot  kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog; ami érték,
olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte.
Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál.
Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi
testet, a köntöst  bár nélküle semmi nem történhetne meg
csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd.
Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek
könnyen átcsaphatnak szomorúságba, emésztő bánatba.
A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt.
Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél.
Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered?
Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait  akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az
úton, amit életnek nevezünk... Kevesen járják az utat az út természete szerint.
Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni kezd”  mondja Epikurosz.
,,Miért?”
kérded joggal. Mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog
az életbe. Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj! 
Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.
Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.
Kellenek a barátok, kik melletted állnak,
hogy jobban tudj örülni a világnak.
Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha, akinek mindig őszinte a mosolya.
Kellenek a vidáman csillogó szempárok, amelyek szinte csalogatják a boldogságot.
Lépjél hát, mindig csak előre, gondolj egyfolytában a szebb jövőre!
Míg van ember,ki megfogja a kezed, szíved - lelked addig nyugodt lehet!

Virágok

Saját szerkesztésű virágképek

Szép történet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és

gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.

.Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak

lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát

szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt.. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De  Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jól öltözött férfi Dr.. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.

Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -  vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe.

Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.