Anyák napi versek
| Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám. Nagy Ferenc |
| Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk o lehelte. O is volt láng, kerengő víg madárka, Ábrándmezőket dallal o is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe, A pompás, gazdag lelket o lehelte. |
| Édesanyám Ha mosolygó arcod nézem, Hogyha forró csókod érzem, Tudom szeretsz édesanyám, Szeretlek én is igazán. Ég felé száll imádságom, Ami jó van a világon, Amit remél, kíván szíved, A jó Isten mind adja meg. Legyen örömökkel telve Életednek minden perce. |
| Az én édesanyám Az én édesanyám Galamblelkű asszony, Életfáján Isten Sok rózsát fakasszon. Sugaras a lelke S a szíve nemesfém Ez drága színarany Az meg szelíd napfény. Megszokott imáját Mikor mondogatja Az égben is értem Jár a gondolatja. Én édes jó anyámnak Földön párja nincsen Nagy szeretetéért Mind a két kezével Áldja meg az Isten. |
| Áldás Ahány virágszál van Ott künn a határban, Ahány fényes csillag Nyári éjszakában, Oly sok évig éljen Anyám boldogságban. Ahány madár dalol A virágos réten, Ahány jó ember van Széles e világon Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon |
| Kisbaconi temetőben Kisbaconi temetőben Most van a nap lemenőben, Ráverődik a sugára Jó szüleim sírhalmára. Egykor, régen haj de féltem, Ha temetőbe léptem, Vége már a félelemnek, „Nagyapóék" ott pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jönni érzek vágyat, Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel. Elmondom, hogy bárhol járok Mindenütt gondolok rájok, Hálás szívvel, könnyes szemmel, Gyermeki szent szeretettel. Hogy mit írtam sok-sok könyvben, Tőlük kaptam mind örökbe, S ha szívemben van szeretet Ez az ok szívükből eredt. A forrását minden jónak Köszönhetem „Nagyapónak", Nagyapónak és párjának, Az én édes nagyanyámnak. Óh, áldott föld, szent sírhalom, Szálljon reád csend, nyugalom, S hogyha pályám megfutottam Én is itten nyugodhassam. Benedek Elek |
| A mi édesanyánk A mi édesanyánk drága szent egy asszony Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon, Mert bizony az élet nem nagyon kímélte A gondot, a sok bajt végtől végig élte. A mi édesanyánk drága szent egy asszony, Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon, Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk, Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk. Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom: Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon, Tudunk-e valaha hálásak is lenni, Tudunk-e valamit ezért neki tenni? Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer, Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer, Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk, Ezért szent a mi édesanyánk. |
| Édesanyám Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. |
| Ima Köszönöm, hogy teremtettél Az anyaméhben is ismertél, Csillagok fényénél formáltál Szerető Atyámmá igazultál. Köszönöm, hogy gondot viseltél Éveimhez jót reméltél Szívembe ültettél rendet Örökzöld hömpölygő csendet. Köszönöm, hogy hozzám szóltál Igéden át rám találtál, Szememben tornyot emeltél Tűz-lángú ostorral szerettél. S köszönöm, hogy éjt is adtál Sebeimre felhőt raktál, S míg vánszorogtam kebleden át Rám lehelted a hold bánatát. |
| Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! Dsida Jenő |
| Nem tud úgy szeretni Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kívántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna o azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kímélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek. |
| Köszöntő Egy kis verset súgott nekem A szerető szívecském, Megtanultam s el is mondom Édesanyák ünnepén. Reggel imám azzal kezdem, Este azzal végzem, Az én édes jó anyámat Áldd meg s tartsd meg Isten. |
| Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne. |
| A kertbe ment Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod. Áprily Lajos |
| Este Mielőtt nyugodni mennél Imádkozzál gyermekem. így szól jó anyám szelíden minden este énekem. Imám elvégezve szépen Jó anyám megdicsér, Homlokomra adja csókját És aztán nyugodni tér. De én nem, én kezeim még Jobban összekulcsolom, S hálás szívvel jó anyámért Istenhez imádkozom |
| Anyáknak Édesanyám, anyám, anyácskám, menedékem, kedvem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, menedékem, kedvesem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom. Kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom: ha megteszed én is virágzom. Ha megteszed én is virágzom. |
| Az anyák Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve elrendelés: ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet... Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet? Szabó Lőrincz |
| Fekete kenyér Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! Petőfi Sándor |
| Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen! Kiss Jenő |
| Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!- S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját. Fel Fazekas Anna |
| Az én anyukám Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai szeretet. Elnézted, ha céklalével pacáztam az ebédnél, s éjjel, hogyha lázas voltam, borogattál, meséltél. Ápolgattál, pátyolgattál, így telt sorra napra nap… most már tudom, hogy az anyák éjszaka sem alszanak. Te vagy az én őrangyalom, hogyha hívlak nem késel. Tudod anyu, úgy szeretlek… nem mondhatom elégszer. Mentovics Éva |
| Nagymamának Tarka rétről kanyargós út szalad be a vadonba. - Ünnep van ma, ünnep van ma! - Kismadár is dalolja. Nyári lombok hajladoznak, tarka lepkék szállnak. Mit adjak e szép ünnepen az én nagymamámnak? Ez a színes virágcsokor elsuttogja halkan, amit neked nagymamám mondani akartam. |
| Édesanyám szeme Olyan a te szemed, Mint a nap az égen, Őrködve kíséri Minden kis lépésem. Ragyogó sugarat Szór minden utamra – Őrködő szemedet Felhő ne takarja. Jóságos két szemed Őrizőm, oltalmam: Mint a fényes csillag Mindig úgy csüng rajtam. Jóságos két szemed Könnyet ne hullasson, Mint a fényes csillag Mindig mosolyogjon. |
| Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!- S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját. Fazekas Anna |
| Édesanyámnak Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál, az, amit én tőled kaptam: e szépséges nagy titok, HOGY A GYERMEKED VAGYOK! Devecsery László |
| A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kis patak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. Pihentető meséd után minden álmom szebb lehet. Fürgébben ver most a szívem, úgy lüktet, és kalapál… Ő is tudja, nincs szebb ünnep, e májusi szép napnál. Minden egyes dobbanása jóságodat köszöni. Az én édes, tündérlelkű jó Anyámat köszönti. Mentovics Éva |
| Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne. |
| Neked álmodom anyu Neked álmodom anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát. Neked álmodom az égbolt gyöngyeit mint fürge tündérek aprócska könnyeit. Elhozom neked anyu a hulló csillagot zsendülő mezőkről az édes illatot. Elhozom én onnan méhecskét, virágot s megálmodom neked az egész világot. Veres Csilla |
| Ha itthon vagy... Ha itthon vagy, olyan jó nekem. Szobánk is megszépül hirtelen. Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek és Mica cicánk. Tudom, nem lehetsz mindig velem. Hazavárlak mégis szüntelen – hangod hallani, játszani veled, megsimogatni fáradt, szép kezed. Osváth Erzsébet |
| Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Móra Ferenc |
| Anyák napja van ma Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek. Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot. Hol voltatok? Szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja. |
| Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. |
| Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő- szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. József Attila |
| Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal. Pákolitz István |
| Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik, minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba kerül, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu! Anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van, ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. Nadányi Zoltán |
| Nagyon kis fiúk dala Anya kezét fogni jó, száraz és meleg. Kerül árok és gödör, ha vele megyek. Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó. Kék köténye az öböl, én meg a hajó. Hajózik a képzelet, alszik a hajó. Károlyi Amy |
| Buba éneke Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék- Minden este Morzsára, buzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék - Nyári éjen, Fehér holdsütésben Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Weöres Sándor |
| Egy kéz Egy kéz érintette meg szívemet, Egy kéz, mely sokáig fogta kezemet. Tartott, mikor járni még nem tudtam, Támasztott, mikor lábamon először álltam, S támogatott, mikor az életbe belevágtam. Egy kéz, mely mos, főz, takarít, Gondoz minket, sosem lazít, Egy kéz, mely szeret, ölel, Kezünket sosem engedi el. Édesanyám, ma van a napja, Hogy neked hálát adva, Megköszönjem, hogy a világra hoztál, S szerető kezeiddel, féltően gondoztál. Boldog Anyák napját kívánok néked, Az anyának ki nélkül nem lenne, ily boldog ez az élet. Thomas D. Angelo |
| Özvegy a villamosban Ennek az özvegynek itt a villamosban nem akar senki se helyet adni Csak áll s lesi, hogy hová ülhetne le.Szemében pedig ez van: Irgalom,kegyelem, emberek. Messziről jövök én, gyermekszobákon és temetőkön bukdácsoltam előre,míg ide jutottam. De elhalt az uram, nincs, aki védjen, elhaltak fiaim,leányaim, kedves vejeim is,s most egyedül teszem meg ezt az utat, a végállomásig.Mondjátok emberek,ha láttok itt, amíg dülöngök,rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban, rogyadozó térdemmel,s a gyakori szüléstől megroncsolt méhvel nem jut eszetekbe az édesanyátok? Kosztolányi Dezső |
| Anyámhoz Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje, Szívedből szeretet s élet szakad; Nappalodik a szenvedélyek éje, Meleg sugárként ömlik szét szavad. Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben, Szeretni, hinni ó, taníts meg engem! Szivedbe Isten lelke költözött... Áldott vagy te az asszonyok között! Ragyogjon arcod és ne sírj miattam! Bár most levert és bús vagyok, Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség Övedzi majd e büszke homlokot! Te csak szeress, ne legyen semmi gondod, Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod És drága könnyeiddel öntözöd!... Áldott vagy te az asszonyok között! Ten szíved az, mi téged fölmagasztal, Virágok nyílnak lábaid nyomán, Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly, Amerre jársz mint égi látomány: S hol szebb világok tiszta üdve támad, Te oda szállsz. Kivívtad koronádat, Körötted minden fénybe öltözött... Áldott vagy te az asszonyok között! Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes Szívedhez járul boldogan fiad. Szívem remeg, mert üdvössége teljes, Szívem zokog, de az öröm miatt. Ó, mert áldás nő az áldás helyén: Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én! Várnak reánk nem ismert gyönyörök... Áldott vagy te az asszonyok között! Komjáthy Jenő |
